A ködös albionban

Hümm, azt hiszem kezdek ellustulni, mármint a bejegyzések írását tekintve, habár most, hogy kisütött a nap, ami havonta párszor egy-két perces időközökre korlátozódik, úgy érzem ismét erőre kaptam.

Még nem írtam a lakotársakról, az itteni magyarok életéről, talán igyekeztem is elkerülni ezt a témát, mivel nem szeretek általánosítani, viszont ez esetben a csapdába besétálni. Megpróbálom ítéeletmentesen objektívan leírni mit, láttam tapasztaltam eddig.

Kezdjünk a mikrokörnyezettel; a lakótársak.

A mellettünk lévő szobában lakik egy pár a kutyájukkal. Tatabányáról jöttek, a feleség még novemberben egyedül, a férj nem rég csatlakozott. A feleség először a Londoni magyarok házában lakott a Wembleyben, igen abban, amit Kasza Tibiék hirdetgetnek, ez is megér egy mesét, majd később írok róla. Hogy milyen is volt az a lakás? Egy illegális raktár épületet alakítottak át! Nem volt a szobában ablak! Fútés sem volt bevezetve, ezért hősugárzót kellett használniuk. A szoba dohos volt és egerek mászkáltak fel s alá, de legalább olcsó. Mit is jelent az olcsó? 250 font havonta, kb: 80.000 Ft, igen ez nagyon olcsó. Szóval nagyon tisztelem a feleséget, hogy nem furdult azonnal sarkon mikor meglátta az épületet. Igaz érelmiségiek, de mivel nem tudnak jól angolul, ezért gyárban dolgoznak, chips gyárban, sokszor éjszakai műszakban, másfél órákat utazva olyan buszokon, amin nincs fehér ember, mindezt 6.19 font/óráért, kb. 8-900 font/hóért. Döntse el mindenki, hogy megéri-e. Kemény. Meg tudjátok mi a kemény még? :-) (igen a ráspoly)

A felső szinten négy szoba van, az egyikben egy  diatetikus, sajnos a nyelvtudása nincs meg, ezért pincérként dolgozik, de élvezi nagyon, reggel megy, éjszaka jön. A közeljövőben szeretne Angliábvan praktizálni, de ahhoz be kell lépni a helyi kamarához, ca 800 fontért, illetve nem árt felsőfokú angol tudás sem. Annyira nem látszik rajta, hogy törné magát, hogy ebbe az irányba haladjon, egyelőre így boldog. Főleg, hogy most valami indai srác kettyingeti, legalábbis, éjszakáként mindig hallok valami fura beszédet (nem magyar/angol) és rendszeresen látom, hogy jár hozzá, de hát szegény embet viízzel főz, én még bottal sem nyúlnék a csajhoz.

A következő szobában lakik egy melegpár, vagyis gondolom hogy azok. Két férfi és egy ágyon alszanak. Az egyik egész jó fej, van három lánya Magyarországon, aztán egyszer csak bebuzult és kijött Londonba a mostani élettársával, aki beszédhibás, sőt szerintem kicsit nyomi is. Lehet holnap kidobják őket az albiból mert fizetni annyira nem szeretnek, meg dolgozni sem... nyerő páros :-)

Lakik itt még egy lány és egy fiú, a fiú grillsütő, a lány nanny, persze minimálbérért és kevesebb, mint negyven órára bejelentve, de több, mint negyven órát dolgozva. Tanulni nem szeretnének, csak úgy vannak.

Az utolsó szobában egy lány lakik, aki étteremben mosogatott, de most előléptették, általában vidám, sok mindent nem tudok róla, mert állandóan mozgásban van, mindig emgy valamerre :-)

Ez a mi kis elbaszott lakóközösségünk, azonban remélem nem sokáig, készülünk elköltözni egy kétszobás lakásba, de az sem megy olyan könnyen, mivel úgy kell pályázni egy albérletre, ami ráadásul alsó hangon 1200 font/hó + rezsi + adó. Szóval csatára fel: hajrá albikeresés, hajrá magyarok.

Annyi minden történt az elmúlt napokban, hogy nem is tudom miről írjak: új munkahely, találkozás rokonokkal, albi keresés, de talán a legfontosabb mindegyik közül a kondi:-)

Mivel nem szeretnénk elhízott angolok sorsára jutni, illetve amúgy is nagyon hiányzik a mozgás a 9-től 6-ig tartó ülő munka után, körbenéztünk kondi fronton. A legelső furcsaság, amit találtunk az az, hogy szinte sehol sincs napi jegy, csak havi és emellett még be is kell lépni az adott termet működtető clubba. Általában van lehetőség ingyen, egy napra kipróbálni, ami szerintem jó ötlet. A fizetés mindenhol csak online lehetséges vagy a kondi bejárata előtt kihelyezett automatán, nincs recepciós stb. Fizetsz online, kapsz egy kódot és ezzel lehet belépni egy zsilipkapun keresztül. Hasonlít a bejutás folyamata a holdkompból való kiszálláshoz. Az árak 6000-8500 huf között változnak, ami még otthoni viszonylatban is nagyon versenyképesnek mondható, az órák is ingyen látogathatók.

Választásunk egy közelben lévő helyre esett, van rengeteg kardio gép is, evezőpad, box terem, meg valami rezegtető gép, nem tudom, hogy hívják, de ahogy elnéztem főleg a csajok körében népszerű.

Noh, végeztem is az egyik legérdektelenebb poszttal, legközelebb írok egy picit a lakás témáról és az albi keresés izgalmairól.
 

Eddig szinte mindentől írtam a legfontosabbat kivéve, a munkakeresést. Ez a bejegyzés most kicsit szárazabb lesz és komolyabb, mint a többi, ahogyan az álláskeresés is az. Új kihívásokat keresve, nagy reményekkel érkeztünk.  Az IT álláspiacon nagy a verseny, az egész vlág tájáról érkezőkkel kell megküzdeni egy-egy pozícióért. Mire eljutsz a személyes interjúig, már túl vagy 1-2 körön, jellemző a legalább 3-4 körös interjú folyamat.
Több szakmai portálon is beregisztráltunk: LinkedIn, Monster. A fejvadászok ezeket az oldalakat rendszeresen nézeik, így könnyen megtalálnak, ha megfelelő a szakmai profilod. mi átlagosan napi 3-4 hívást kapunk újabb és újabb fejvadászoktól. Ezen beszélgetések során ismertetjünk jelenlegi helyzetünk, céljaink, fizetési igényünk és ennek a fejében a fejvadász elküldi a számunkra megfelelő pozíciókat emailben.

A jelentkezést követően indul csak be igazán a buli: általában kezdődik egy otthoni kódolási feladattal, annyira nem triviálissal, pl: többszálú logoló, telnet szerver stb... igen-igen érzem már, hogy egyre uncsibb a poszt, de már mondtam ez ilyen lesz:-) Ezt követően fokozzák az élvezetek egy telefonos interjúval, a csúcsponton behívnak egy személyes elbeszélgetésre általában 2-3 órára, több különböző emberrel találkozva: fejlesztők, hr. Levezetésnek pedig egy menedzser interjú. Szupi, végén már a nyála folyik az embernek a fáradságtól.

Szóval eddig utolsó körön vagyok a UBS-nél, de annyira nem vonz a banki világ, csöbörből vödörbe, ebay harmadik kör. Expedia első, cisco első és taddadaddda végig mentem az összesen egy Flexion nevezetű cégnél, akitől kaptam ajánlatot. Mobil alkalmazásokhoz nyújtanak pénzügyi szolgáltatást, tehát az appok köré tesznek egy wrappert, ami lehetővé tesz fizetést smsben, online stb. Ez egy húsz fős startup 200 milliós ügyfélkörrel, szóval akad itt kihívás. Családias a környezet, a Temze mellett vannak az Imperial Warfnál.

Most megyek rámeditálok az ajánlatra, meg elmegyek gyúrni, azt is kell, jöttök ti is? Gyúrunk wazze'?

Tegnap költöztünk egy csapat szurkoló kíséretében a Wembley stadion környékére, az élmény megfizethetetlen, a többire ott a MasterCard.

Feldobok pár képet a pecóról.

Alleluja, alleluja, holnap végre átköltözünk a végleges helyre. Az volt szerencsénk beszélni az állandó lakás főbérlőjével, egy magyar illetővel, aki a Sohoban dolgozik. A szállás a Wembley stadion mellet van, úgyhogy majd remélem átmegyünk megnézni pár meccset. A környék is jobb szerencsére. Itt, ahol most vagyunk  kisebbségben érezzük magunkat, a fehér lakosság aránya mondhatni elenyésző vagy talán nem is létezik. Igaz ez még nem is jelentene gondot, de a biztonságérzetem erőteljesen lenullázta, főleg a tegnap éjszakai eset: én átaludtam szerencsére a füldugónak köszönhetően, de Áron említette, hogy helyi kisebbség olyan hajnali kettő körül elég erőteljes összeszólalkozott (biztos véletlenül ugyanazt az állást többen pályázták meg és ez lehetett a konfliktus oka), egészen az I kill you-ig sikerült eljutni, amikoris kiszólt az ablakon, hogy kussoljanak már, mert aludna... na jó, igazából kijöttek a rendőrök. Az ilyen atrocitásokat jó lenne elkerülni a jövőben:-)

Oh, a nagy örömmámorban majdnem elfelejtettem megemlíteni milyen piaci rést találtam: a mai napon az emeletes piros buszról leszállva bevillant egy zseniális ötlet: a járdán szétszórva gumitól és csikktől kezdve mindent láttam, kivéve szotyit! Kéne árulnunk szotyolát a helyi lakosságnak, mi lehetnék a kizárólagos disztribútorok: Taki és Roni szotyi ZRt vagyis Ltd, a szotyi királyok, vagy Szotyi Bro'. Ez az, ez jó név is lesz.

Visszatérve a jelenbe, vagyis a hostel kicsiny szobájába, ahol épp a laptopot bűvölöm: búcsúzom pár fotóval a szállásunkról.

A reggeli ébredést nem nevezném szokványosnak; ezúton köszönöm ezt a kifeküdt matrac, véletlenszerűen álló rugóinak, enyhe nyak és vállfájás végig kísért a napomon. És igen! Elintéztük a legfontosabb dolgot, van tesco mobilunk, 1Gb-os mobilnettel, mondjuk kellett egy óra mire sikerült is beállítani... de mennyibe kerül mindez? 150 perc beszélgetés, 1Gb net, előfizu nélkül, előre fizetve 10 font, azaz 3500 huf, szuper. Oh és nem kérnek a születési anyakönyvi kivonattól kezdve a farokméreten át mindenről papírt, hogy vehess egy SIM-et, csak bemész a boltba és ennyi.

Beszéltünk jó pár fejvadásszal, illetve elkezdtük készíteni a projekteket az állásinterjúkra, szóval alakulunk, Kezdjük megszokni a helyi gettót is, mellettünk egy mecset, körülöttünk pedig több a színes bőrű, mint Afrikában. Megvolt a nagy bevásárlás is, igyekszünk mindenhol kártyával fizetni, mert az olcsóbb, deviza középen átszámolják.Az árak hasonlóak, mint nálunk, kivéve a húsokat talán, igazából nem Anglia olcsó, hanem Magyarországon lett az élelmiszer olyan drága mint itt. Most megyek kicsit skypeozni - avagy csökkenteni a honvágyam, vagy home-vágyam:-)

már pedig lefogok! Főleg ilyen hosszú utazás után, igaz egy valami hiányzott a családon kívül, az pedig a melegvíz.

Visszatérve szobámba, azonban gyerekkori barátom üzenete felvidított, idézem jó tánácsát az engedélye nélkül: "Na megyek, jó éjt, kitartást, s pusz Bözsi néninek, ha látod, s ne feledd az 5 órai teánál jobb a 7 órai froccs !"